Véleményem szerint az elmúlt hónapok augusztustól kezdve az iránykeresésről szólnak. A nagy tőzsdeindexek egy szűknek nem mondható, elég széles sávban mozognak, DAX: 5000-6400 S&P:1070-1270. Jobb kifejezés erre a mozgásra a sávozásnál a rángatózás, ugyanis elég széles ez a sáv. 3 hónap alatt szerintem ekkora tartományokat elég ritkán járnak meg az indexek oda vissza többször, ilyen gyorsan irányt váltva ráadásul (ha nem is mindig a sáv szélét megérintve csak távolról közelítve). Egyik nap világvége hangulat, másik nap megmentés és óriási rally, majd egy hét múlva megint világvége. Sok embert kiráz valószínűleg ez a mozgás, sokan mindenüket elvesztik, sokan sokat vesztenek, és kevesen pedig profitálni tudnak. Sajnos az utóbbi hónapban nekem is sikerült nagy veszteségekbe beleszaladnom, mert görcsösen ragaszkodtam egy-egy elképzeléshez, ami ilyen időben gyilkos tud lenni. Szerencsére azért annyira mindig észnél voltam, hogy a stopot betegyem, és ha fájdalmas bukót is kellett zárnom, de lezártam. De egy-egy esetben sajnos annyira messze volt a stopom, pont azért hogy ez a nagy rángatózás ne üsse ki, hogy fájdalmas volt, amikor elérte az árfolyam (de közel sem végzetes).
Az elképzelésem nekem jelenleg az, hogy esést várok a tőzsdéken (sajnos ebben a tekintetben elég türelmetlen is vagyok - ezen változtatnom kell). Hiába mondják sokan, hogy nagyon pesszimista a hangulat, és ezért nagyon sok vevő tud lenni egy kis hangulatjavulásra. Túl sokan spekulálnak szerintem a hangulat alapján. Sokszor persze ez is bejön, ha tényleg a nagy többség überpesszimista egy adott eszközre, akkor abból már mindenki kiszállt, csak a biztos kezek maradtak, és jó eséllyel indulhat felfelé. Most azonban másról van szó. A tényeket nem kéne figyelmen kívül hagyni. Elég nagy probléma Olaszország nagy adóssága nem beszélve a többi államról. Én nekem mostanában az vált a rögeszmémmé, hogy ebből nem lesz, nem lehet jó megoldás. Ugyanis egyrészt a politikusokat nem lehet, illetve nagyon nehéz megszorításokra sarkallni a fejlett eurózóna államokban. Valahogy senki nem vállalja a felelősséget egy nyugdíjkorhatár csökkentés, közszférafizetés csökkentés, közalkalmazottak elbocsájtása stb. döntés miatt. Illetve ha vállalják is akkor sem drasztikus megszorításokat vállalnak, hanem csak egy "csökkentett megszorítást", amivel igazán nem mentik meg a helyzetet, csak egy gyenge próbálkozást tesznek, hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, túl sok szavazót ne veszítsenek, de tegyenek is valamit az egyensúly javítása érdekében.
A másik ok, hogy ilyen helyzetben nem tudom, ki fogja az olasz vagy kevésbé "jó hírű" országok új államkötvényeit megvenni az adósság refinanszírozásához. Egy pénzügyi multi cégnél dolgozom, az anyacég francia. Sajnos hallani, hogy az anyacég is tőkemegfelelési problémákkal küzdhet hamarosan. Hirtelen sokat vesztett a részvény befektetésein, és vesztett a görög és egyéb kötvényein is. Nem nőnek kellőképpen a bevételek sem, jó ha nem fognak csökkenni (pedig fognak). Ilyen helyzetben persze, hogy óvatosok lesznek a tulajok, és szép lassan próbálják eladogatni a részvényeket, nem venni újakat, és nem venni olasz, spanyol stb államkötvényeket.
A következő pont a gondolatmenetemben az Európai Központi Bank reakciója minderre. Más blogokon olvasom, hogy majd az ECB előbb-utóbb minden olasz államkötvényt megvesz és megoldódik a probléma. Lesz egy nagy euró infláció, de a rendszer stabilizálódik. Ez lehetséges, de itt jön a lényeg, szerintem ezt csak a legvégső pillanatban fogják meglépni, amikor ezzel a lépéssel tényleg az összeomlást kerüljük majd el. Ugyanis az ECB mindig is az árstabilitást hangsúlyozta, amennyire én tudom, a legjobban, nem akarnak inflációt. Az ECB a fejlett jegybankok közül a leginkább elkötelezett emellett. A pénznyomtatásból való államkötvény vásárlásból is, ha jók az információim, mindezidáig kimaradtak. A Feddel és a japán jegybankkal ellentétben Európában nem fedezetlen pénznyomtatás történik, és abból veszi a jegybank az olasz kötvényeket jelenleg is, hanem amit egyik oldalon berak a rendszerbe, azt a másik oldalon kiveszi. Tehát a pénzmennyiség és a jegybanki mérleg nem növekszik. Ez nagy különbség, mert így az európai jegybank fegyvertára (egyenlőre) korlátozott, nem tud korlátlan mennyiségben olasz kötvényt venni.
A németek, az EU vezető államának polgárai pedig nem támogatják a felelőtlen államok költekezését. (Ezért) a német politikusok sem támogatják. Ha pedig nem támogatják, akkor a gyengék jegybank általi megmentését sem fogják korlátlanul támogatni, mert azzal a saját polgáraikra is rászabadítanák az inflációt. Csak akkor fogják a jegybanki korlátlan nyomtatást jóváhagyni, amikor már mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy a rendszer enélkül nem megmenthető. Addig szerintem nem fog megszületni ez a döntés, és a döntés elmaradása pedig további bizonytalanságot, és az eddig látott folyamatok, melyeket részben fentebb ismertettem, folytatódni fognak. Mert különben mi állítaná meg ezt a negatív spirált? Egy óriási megszorítás csomag minden problémás országban talán segítene, de a fogyasztáscsökkenés miatt, amit eredményezne a részvényeknek nem lenne jó. Ezért a részvénytőzsdék a közeljövőben mindenképpen szenvedésre vannak ítélve. Ez irányban kell pozíciókat felvenni persze jó időben megnyitva szerintem.
Persze az is benne van a pakliban, hogy nem látom jól a helyzetet és egy nagy bull market elején vagyunk - akár. A 2009. márciusi mélypont idején is még egy darabig shortoltam, mire rájöttem, hogy ezt nem kéne. Akkor is az döbbentett rá - emlékszem - hogy inkább venni kéne, mikor sok ismerősömtől hallottam, hogy ők már soha többet nem akarnak tőzsdézni, vagy hogy most kell shortolni, mert világvége lesz, minden összeomlik. Ekkor mosolyogtam egyet, és óvatos longokkal elkezdtem keresni.
Így visszaolvasva amit írtam egy hipotézisnek tűnik az egész, ráadásul nem erős lábakon álló hipotézisnek. Mégis szerintem jó, hogy ezt gondolom, mert jobb gondolkodni arról, hogy mi történik és az alapján cselekedni, mint csak menni a csordával (ha a rohanó csordával megyünk előbb-utóbb szembesülhetünk azzal, amikor a csorda egy szűk helyre érkezik, ahol az áthaladáskor mindenki nem fér el egyszerre, és a tülekedésben sokan odavesznek, akik nem elől mennek), vagy pedig ide oda csapongani kialakult gondolatmenet nélkül.
Ha rossz is a gondolatmenetünk, abból tudunk tanulni a legjobban, ha utólag megnézzük, hogy jól gondoltam-e, igazam lett-e, csak szerencsém volt, vagy pedig valahol megbicsaklott az érvelés.